Lefekvéshez készülődtünk. Megvolt az esti rituálé, fura mód zökkenőmentesen zajlott, első szóra jött zuhanyozni, elég volt egy  mese, nem kért többet. Villanyoltás, puszi, kereszt, alvás.
Egyszercsak a vékony kis hangocskája megtöri a sötét szoba csendjét.
- Anya, ...
Na, vagy pisilni kell, vagy szomjas, szokás szerint.
-Tessék?
- Egyszer mindenki meghal?
- ...
Úgy zökkentett ki ez a kérdés a nap végi kényelemből, mint mikor a legédesebb álmodból keltenek erőszakkal és a kezeidben, lábaidban megfagy a vér.
Pár másodperc alatt végigfuttattam az agyamon néhány válaszlehetőséget. Melyik lenne a ,,legjobb"? Már ha van ilyen, mert bármilyen burkoltan, bárhogy csomagolva, az igazságot nem elhallgatva, nem ferdítve szeretnék neki válaszolni.

Hajnali fél háromkor keltem. Front van, érzem a végtagjaimban és a fejemben is. Tegnap este fél kilenckor úgy kidőltem, mint egy darab fa. Ez a mára beígért felmelegedés előjele lehetett. Gyorsan visszaszámolom az ujjaimon ( igen, még mindig, igen, közgazdász diplomával, igen, harminckilenc évesen ), elégséges –e az átaludt órák száma az élethez és megkönnyebbülve konstatálom, hogy igen.

Ahhoz viszont kevés, hogy a szervezetem teljesen pihent legyen. Az utóbbi másfél évben nagyon tudatosan figyelem, így tudom, mire hogyan reagál.

Összefoglaltam hát, melyek az alvásdeficit nálam tapasztalt tünetei és én hogyan kezelem azokat:

Ovikezdés ...

Soha, sehol, senki nem beszélt arról, hogy mennyire nehéz ez az egész!

Soha, sehol nem olvastam róla

 posztokat még a közösségi oldalon sem.

Soha senki nem panaszkodott! Hogy lehet ez?

Mindenki ennyire tökéletes?

Szeretném az elején leszögezni, hogy senkit nem áll szándékomban megsérteni, csak szar napjaim vannak. Nem, nem véletlenül írtam ezt a kifejezést, valóban a béka segge alatt vagyok valahol 2 méterrel, mínuszban.

Ebben a tökéletesnek mutató világban NEM ILLIK egy anyának kipanaszkodnia magát!

Tudom rólam sokaknak az jut az eszébe, hogy ő biztos olyan anya, aki csak halkan szól a gyerekhez, és végtelen türelemmel lebegi körbe őket. Vagy olyan, aki amint havazik szánkón húzza a gyerekeit a faluban és origamival ütik el együtt az időt. Ki kell, hogy ábrándítsam azokat, akik így látnak, messze vagyok az ideáltól, nagyon messze, főleg mostanság! Azt se tudom hol a szánkónk, és az origamiért sem vagyok oda!

Nem vagyok az olvasás szóvívője, elég álszent dolog lenne. Ahogy anyukám meséli, gyerekkoromban sokat olvastam, inkább elvonultam egy könyvvel...aztán nem...sokáig nem. És negyven éves korom előtt érett meg a dolog, hogy úgy igazán, nem csak hébe-hóba, könyvet fogjak a kezembe. Persze a sztorihoz hozzátartozik, hogy tizennyolc évvel ezelőtt hozzámentem egy emberhez, akinek ma már több ezer kötete van itthon, és paralel olvas 2-3 könyvet.