Nem vagyok az olvasás szóvívője, elég álszent dolog lenne. Ahogy anyukám meséli, gyerekkoromban sokat olvastam, inkább elvonultam egy könyvvel...aztán nem...sokáig nem. És negyven éves korom előtt érett meg a dolog, hogy úgy igazán, nem csak hébe-hóba, könyvet fogjak a kezembe. Persze a sztorihoz hozzátartozik, hogy tizennyolc évvel ezelőtt hozzámentem egy emberhez, akinek ma már több ezer kötete van itthon, és paralel olvas 2-3 könyvet.
November 17-e közeledtével ihletet kaptam az írásra. Ez a nap a Koraszülöttek Világnapja. Sok, nagyon sok írást olvastam koramamiktól (értsd koraszülött babák anyukái). Mindegyik nagyon megható volt, a legtöbbet egyfajta panasz, segélykérés, vagy együttérzésre vágyás hatotta át.
Én most mégsem azt szeretném leírni, mennyire más, mennyivel nehezebb az élet egy koraszülöttel.
Az én írásomban ezt ne keressétek, legyen ez egyfajta vallomás, érzések, gondolatok megvallása, amelyek évek óta nyomasztanak …
,,Nem tudhatod,mi a rock'n'roll, míg nem éltél nehéz időket." - mi más is jutna eszébe az embernek, mikor egy anyaságról szóló könyvet olvas (és közben igyekszik kirekeszteni tudatából a háta mögött dőlő legotornyok robaját, illetve kiheverni a sokkot, hogy a nagyobbik gyereke épp lenyelte a fogtömését) .
Vannak időszakok mindannyiunk életében, amikor úgy érezzük, kevesek a szavak, vagy épp ellenkezőleg, túl sokat kellene kiejteni ahhoz, hogy leírja, felvázolja, megközelítse a valóságot!
Lekuporodtam a konyhában a földre. Kócosan, kockás pizsamagatyában, a törött lábujjamat masszív kötés védi. A kezemben a legújabb kiegészítőm, a Hogyan neveljünk kedves gyerekeket című könyv. Szorongatom, ahogy tegnap is az orvosra várva. Napok óta csak cipelem magammal. Nem nyitom ki, csak gondolkodom azon, hogy miért nem írtak egy kedves szülőkről szóló könyvet, vagy hogy miért nem jelent meg ez a könyv akkor, mikor én is gyerek voltam és még belőlem is lehetett volna kedves szülőt nevelni.
Vasárnap délutáni programként igazi környezettudatos ember módjára kidobom a hűtőből a fél heti kaját, csupa egészséges, finom ételt. Azért csak fél hetit, mert a többit a munkában hagytam. Ott ugyanúgy nem nyúltam hozzá, ahogy otthon. Csak megfőztem, nehogy már ne legyen mit csinálni esténként a másik száz teendő mellett. Aztán ettem valami mást, zakbását, édesburgonyát, banánt, gyümölcsöt, hideget a sok tökéletes fogás helyett.
