A pöttyös pizsamas nő csapzott volt és zaklatott. Három órán át hallgatta,hogy a Férje értékeli az elmúlt nyolc hét karanténban töltött napjainak eredményeit.
Hirtelen zúgó zajt hallott a szívében és agya legmélyebb rejtekében. Bevágta az ajtót és csütörtök este 22.23-kor beült az autójába egy védőmaszkkal, egy kabátban, egy cigis dobozzal, pizsamában és világgá ment.
yának. Csakhogy, ha egy anya nem dolgozta még fel a saját fájdalmát, és nem tudott megbékélni az áldozatokkal, amiket meg kellett hoznia, akkor azt, ahogyan a lányát támogatja, át fogják szőni olyan üzenet-foszlányok, amik finoman szégyent, bűntudatot és kötelesség-érzetet ültetnek el benne."- idézet az inspira.blog.hu egyik cikkéből. 
(Hétfő reggeli gondolatok egy tanártól)
Kedves DIÁKJAIM! Elindult a 2. hét! Igaz, nem a hétvégi, barátokkal töltött órák élményeit kell félretenned! Nem az
"intrire"rohantál a vonatról, hogy a suliba érj 7.45-ig! Az aprót sem keresed ma a zsebedben magos zsemlére a nagyszünetben! És milyen jó tud lenni az az automatás capuccino az 5.óra után!
Mások a gondolataid! Lehet tovább aludtál, de nem azokkal az érzésekkel keltél, mint máskor, hétfő reggel! Nyugodtabb lehetnél, mert nincs matekdoli, a 20-tól 25-ig feladott magyar tételekből is ,, csúszik,, a számonkérés...
Mégis ott van benned valami! Olyan érzés, amit valahogy nem is tudsz megmagyarázni! Kicsit olyan, mint felelés előtt, mikor összerándul a gyomrod!
OLVASÓNK írása, VÁLTOZTATÁS NÉLKÜL KÖZÖLVE.
A koronavírus-járvány „csupán” néhány hete vált hétköznapjaink szerves részévé, mégis már most észlelhető, mennyire megváltoztatta az emberek véleményét az eddig ajnározott celebnőkről és közösségimédia-sztárokról.
Gombóc a torkomban. Megpróbálom lenyelni, de ahogy egyre nagyobbakat nyeldesek, kiszárad a szám. Na jó, igyál vizet, mondom ki hangosan. Feltornázom magam és kikecmergek a konyhába. Automatikus, természetes mozdulattal engedem meg a csapot. A mosogató aljához loccsanó víz sugarának hangja élesen csapódik bele a csendbe. Jól esik most ez a zaj. Kijózanít.
