TOP BOTTOM 1250x200

  • Boros Anna

Tudni kell kiszállni is!

anna borosSzombat reggel volt. Álltam a futópadon,  szokásos „pihenő napomat“ nyomtam, 15 perc kocogás, majd 20 perc HIIT futással tovább . És csak futottam, ahogy mindig.

De most valahogy üresen, nem lebegett semmi cél előttem, miért is vagyok én itt.

Tényleg miért is vagyok én itt?

A jobb lábam zsibbad, a jeggyűrűm majdnem lecsúszik a kezemről, kifogytam belőle.... 35 perc lenyomva. Megállt a gép, körülnéztem, vettem egy nagy levegőt és leszálltam. Az egészről. Ott, akkor tudtam,hogy vége, nem folytatom tovább.

Bővebben

  • Bartalos Tóth Iveta

Az utolsó S.O.S.

SOSNem tudom  ki vagy, s már nem tudom,  ki vagyok. Mikor rám találtál, porba hullva, meggyalázva, én már rég nem ismertem saját magamat sem, csak azt éreztem odabenn, mélyen a meggyalázott, földre rugdosott testemben, hogy még egy nap és meg fogok halni.

Akkor jöttél  te.  Ártatlanul, nyílt tekintettel,  rajtad  az agyonhordott ballonkabátod.  Nem, ez nem az a   rosszfiús fekete bőrdzseki volt, mint amihez hozzá voltam szokva.   Lehajoltál mellém, odanyújtottad a vasalt, kockás textilzsebkendődet, hogy töröljem le az arcomat.

Bővebben

  • Bartalos Tóth Iveta

Megfáradva

 

photo home 1

Hónapok óta bámulom a szövegszerkesztő fehér, üres lapját.  Ha ránézek,  azt érzem követel.  Olyat, amit én egy ideje nem tudok adni – őszinte, személyes gondolatokat.

Visszatekintve  az elmúlt közel hat évre, nagyon kevés ilyen időszakot éltem meg, hiszen a belső hangomat, az életem színesebb felét is az írásnak köszönhetően kaptam vissza. Az írás volt az én palettám, könnyű volt vele minden napot egyedivé varázsolni. S bármennyire tudom is, hogy ez így van,  most mégsem vagyok képes arra, hogy  újra megtaláljam a saját hangomat.

 

Bővebben

Made with love by Mert nőnek lenni jó. All rights Reserved.