Szombat reggeli élni jó
Reggel fél hatkor, egy pohár kávéval a kezemben sétáltam egyet az udvaron. Madárénekverseny. Leírhatatlanul szép és hihetetlenül hangos. A fácán valószínűleg bealudt, - úgy látszik, a szombat az neki is szombat. A vadgalamboké most is az utószólam, - pont, mire lekapcsolom a videót. Várni a változást!
Van úgy, hogy látszólag semmit sem kell tenned!
Megesik, hogy csak várakozol, s engeded hadd történjenek meg az események.
Észnél kell lenned.
Állni.
Látni.
Észlelni.
Hogy csináld? Hogy légy türelmesebb a sorsoddal?
Szerda esti mami-reality
Szerda esti mami-reality. A gyerekek alszanak, ma az apjuk volt a soros az altatásnál.
Olyan értékes ez a minden másnapra jutó esti két óra! A mait például tombolással töltöm.
Vörösre festettem a körmeimet, a bor is vörös a poharamban. Filmet nézek, a címe: Nathalie második élete.
Vasárnapi szupernő
A tegnap esti Felvidék Szépe csillogásának hatása még benne van a reggelben, amikor szinte kiröppenek az ágyból. Annyi lapos hasat ( has helyét ) láttam a döntő során (túl közel ültem a színpadhoz), hogy ma reggel, ezen a bizonyos vasárnap reggelen első utam a szobabringámhoz vezet.
Amíg átvágok a bordelszobán ( igen, majd ezt is ki fogom pakolni egyszer ) elképzelem, ahogy minden erőmet beleadva letekerek húsz kilómétert.
Patakzik rólam a veríték, Ákos üvölti a fülembe, hogy "Őóóóó, erő és alázat" s miközben felkel a nap és annak első sugara lágyan megsímítja az arcom, én érzem, hogy igen, ez az, - van itt izom! Mélyen, meg elrejtve, de mindig is gondoltam, hogy a hájat megtartani kemény munka, ahhoz valódi izom kell. Hát van is!
