Halhatatlannak akarlak tudni!

 Sebezhető lehetsz, de komoly beteg nem!

 Kicsit szenvedhetsz, de csak rövid ideig tarthat!

 Sírhatsz, ha valami fáj, de nem hónapokon keresztül!

 Tegnap a FB-on elgondolkodtam egy cikken. Hogy hányféle jó barát létezik?

 Az ételhez hasonló barátok, akikre mindennap szükséged van. A gyógyszer barátok, akik gyógyír neked, a

betegség barát, aki elővesz, ha szüksége van rád és a levegőhöz hasonlók, akik bár nem látod őket, de mindig ott vannak neked.

Elég volt a rejtőzködő életmódból!
Kimegyünk a strandra. Igen, akkor, amikor sokan vannak...
És igen, napozni is kellett volna, meg fitneszbe járni az elmúlt hónapok alatt. 
Ráadásul már az örök klasszikus fekete bikinit is kinőttem, kellett volna egy új. 
Szóval rajtol a strandszezon!

Az én kisfiamat hat hete táplálom a testemből, a melleimből.

Amikor megszülte csecsemőjét a Nő, miként képes egyik percről a másikra átváltani tápláló funkcióba a vajúdó, görcsökben fetrengő női test?A természet örök rejtélye az, hogy hol van elkódolva ez az ösztön az anyában?! 

Táplálom a kisfiam, ennek hála egy hónap alatt kicsi testsúlya egy kilóval nőtt, hét és fél centivel megnyúlt. Csodálatos milyen egyszerű folyamat ez.

Na még ma, ma utoljára lehessek ilyen fáradt, lehessek rosszkedvű, lehessek csalódott, bunkó, hangulatember, lehessek magammal őszinte! 

Mert holnaptól újra, esküszöm, hogy újra összekapom magam, mosolyogva nézek mindenkire, minden szavammal, érintésemmel, gondolatommal segítem, fejlesztem, gazdagítom a gyerekeimet. A férjemet uramnak fogom szólítani, ahogy azt eddig is kellett volna, de ugye én még az egyszerű szavakra se tudok figyelni, mikor így elengedem magam mint ma, ... ma utoljára.