Tegnap hírt kaptam arról, hogy a velem készített interjú, amely az Új Nőben jelent meg, s pontosabban Jankovic Nóra írónő, felvidékiként, díjra lett jelölve.
"Várkert Bazár. Családbarát Médiáért-díjátadó gála.Iszonyatosan erős történetek íróit jutalmazták, családról, gyerek utáni vágyról, ragaszkodásról, közösség összefogásáról, élni akarásról... óriási gratula az összes jelöltnek. A felvidéki jelöltek: Beke Beáta egyik gömöri történetét, "Hogyan indítsunk gyereket öt euróból"c. írását jelölték a díjra.Bernadett Derzsiová egy olyan apával készített interjút az Új Nőnek, aki 9 évig harcolt a lányáért, Nóra Jankovic pedig a bakai Krisztina Mészárosval beszélgetett, a "Mert nőnek lenni jó" mozgalomról. Krisztina őszintén beszél meddőségről, sikertelen beültetési procedúráról, szeretői viszonyról, nem óvatoskodik és nem beszél mellé...(az otthoni lapok nem írtak a jelölésről, kár, nagy kár, hogy a magyarországi portálokról kell megtudni, hogy mi történik az otthoniakkal)." Durica Katarina
Ma reggel, a szokásos blogszemle és olvasgatás során ráakadtam egy vlogbejegyzésre( video blog), amelyet a Cup of Style cseh blogpáros egyike készített norvégiai körútjáról.
A blogot évek óta követem, nem minden bejegyzésüket olvasom, mert hát nem vagyunk azonos életszakaszban - ők kb 15 évvel fiatalabbak és ez egy tiniknek, huszonéveseknek szóló, részben életmód, de főként divatblog. Mégis nagyon tetszik a két lány (testvérek) pozitív világszemlélete, optimizmusa és profizmusa. Az, ahogy ilyen szintre felépítették ezt az egészet, amihez persze a szülők támogatása is kellett.
Erre nincs megfelelő idő, amikor a következő témát fel lehetne finoman dolgozni. Ehhez hosszú évek kellenek, és a meggyőződésem, hogy talán ezzel az írással segítek!
Ma már nem élem meg a Ti fájdalmatokat, de egykor én is ott voltam ahol Ti.
Sokan vagytok most már körülöttem, akiknek nem lehet természetesen úton gyermeke, én pedig tehetetlenségből nem előttetek, de otthon Veletek sírok, és tiszta szívemből azt kívánom bárcsak várandóságotok gyümölcse ülhetne mellettetek a széken, s bosszantana Benneteket az önfejűségével!
23 éves múltam amikor elkezdődött, három és fél évig aktívan zajlott a harc egy kisbabáért, azonban a küzdelem majdnem 10 éves volt. Hátborzongatóan hosszú idő: az első konkrét gondolattól, hogy most aztán a gyermek a legfontosabb az életemben, a kislányom megszületéséig eltelt egy évtized!