A környéken, ahol élünk, felújítják a villamos sínét, így pár hete csomó munkás, kék bódé, markológép és toi-toi wc költözött körénk.

Hív a barátnő, különös ajánlattal:  menjek és csatlakozzam a hétvégi elvonulásra, egy távoli kis faluba utazik a népes csapat,  melyen ő is részt vesz. Maradt egy hely. Egyetlenegy, nekem.

Első körben azt a címet akartam adni az írásomnak, hogy lejöttem a szerről, de tartok tőle, hogy túl sok rosszindulató pletyka kapna szárnyra velem kapcsolatban. Meg aztán ilyen mondatokkal nem is viccölünk, na!

2.rész

A második év után két út állt előttem: maradok és berendezem az életemet ott, vagy pedig a sok vándorlás után hazajövök, s megpróbálok itthon élni, 15 év után.

Csicsay Adélnak hívnak. Sem pszichológus, sem filozófus nem vagyok, „csupán“ egy egyszerű pedagógus aki, megosztja saját gondolatait a boldogságról.

Miért épp ezt a témát boncolgatom? Mert úgy gondolom földi létünk célja saját boldogságunk megteremtése.