Decemberben dunaszerdahelyi klubesttel zártuk az évet. Az Anya baja cím már sejteti a témaválasztás apropóját, mert hisszük, hogy nagyon nehéz úgy gyereket nevelni, hogy minden csak anya baja.
Ezért is hívtunk klubestes beszélgetésre egy írónőt, Durica Katarina személyében ( használhatja az írói fantáziáját), valamint egy pszichológust, nevezetesen Štefkovič Patasi Ágit ( csak akad valami használható a szakirodalomban).
Jó hangulatban, gyakran öniróniát sem nélkülözve mondtuk el véleményünket, az anyaság könnyebb és nehezebb feladatairól. Ági felhívta a figyelmünket, hogy bizony van olyan pontja a gyermeknevelésnek, a mindennapi rutinokkal élt mindennapoknak, amikor az anyának kell a külső segítség. Ezt viszont ha már ő nem látja, vagy maga nem kér segítséget, lássuk és láthatóvá kell tennünk nekünk, és felajánlani a mentőövet. Így sok anyukát tudnánk megkímélni, tűrhetőbbé tenni például a fogzással, hasfájással szenvedő gyerek mellett őrködő kialvatlan anyuka napját. Mert Anyanák lenni nem egyszerű s állandó kihívásokkal teli feladat, főleg ha kicsik még a gyerekek. Katit arról is faggattuk ő miként küzd meg a mindennapi kihívásokkal, és Ivetával mindketten a saját élményeinket is elmeséltük.
Mindig beletelik pár napba, amíg összeszedem a gondolataimat egy-egy Mert nőnek lenni jó rendezvényünk után. Most sincs ez másképp, három pihentető alvás van mögöttünk a szombati nap óta. Higyjétek el, ránk fért!
Aki figyelte a közösségi oldalunkat, láthatta, hogy hónapok óta minden hajnalban érkeztek az új információk, megosztások, képek. Nekem ekkor és az esti órákban volt időm foglalkozni a szervezéssel, egyeztetni, kiírni, Krisztinának pedig a nappali műszak jutott.
Mai bejegyzésében kitért arra, hogy ez alkalommal műsorvezetőtársa is voltam, ő pedig sok szervezési dolgot átvállalt mindazok közül, amelyekkel májusban például én foglalkoztam.
Annyire természetesen alakult ki minden téren az egyensúly, hogy azt talán tudatossággal sem lehetett volna ilyen szépen elérni.
Munkánkat nagyban könnyítette, hogy egy igazi aktív csapat alakult ki körülöttünk, amiért nagyon hálásak vagyunk.
S bár az utolsó napokban volt néhány nem várt fordulat, mégis abban a péntek esti három órában újra megtörtént a varázslat, s egy formális konferenciateremből igazi Mert nőnek lenni jós helyszín lett.
Hogyan lehet elmesélni egy élményt, amelyekre nincsenek szavak? Amelyet megélni kell, beszélni róla szinte lehetetlen, s tartani az emlékét, hogy egy pillanatát se felejtsem el!
A szeminárium mindig mérföldkő, előremutatja az életem egy egy elemének változásait, alakulását. Lezárásokat, elengedéseket, új feladatokat mutat, de legfőképpen rengeteg szeretetet kapok, őszinte ölelések és mosolyok találnak rám. Nagyon boldog vagyok, mert bár most egyes számban írom eme sorokat sokunk nevében szólok. Bemásolok most ide néhány kapott levelet, olyanoktól, akik megtiszteltek Bennünket főszervezőket a véleményükkel:
Szeptemberben Nyárasdra is eljutott a Mert nőnek lenni jó Polgári Társulás, így a meseterápiáról szólt szeptember 18-án két óra a helyi kultúrházban. A beszélgetés bemutatóval is kedveskedett a jelenlévőknek, Kantner Éva ismertette a módszer előnyeit, hatásait.
Decemberben dunaszerdahelyi klubesttel zártuk az évet. Az Anya baja cím már sejteti a témaválasztás apropóját, mert hisszük, hogy nagyon nehéz úgy gyereket nevelni, hogy minden csak anya baja. 
