Talán ma már kimondhatjuk (és még mindig nagyképűnek hangzik majd), a polgári társulásunkba tett munka visszahozta az energiát, hiszen nagyon sikeres kezdeményezés. Ez most már nem csupán néhány ismerős véleménye, hanem azon több mint kétezer nőé is, akik aktív közösséget alkotnak velünk. Hogy mi a mi titkunk? 

Kellett ez a néhány nap, hogy leüllepedjen bennem az a sokféle gondolat, amelyet magamba szívtam és azóta tovább éltettem magamban az utolsó, augusztus 23-i klubestünk óta. Vendégünk Kovács Zoltán, Kovi, volt. A VándorLáss atyja, családapa, túravezető, buddhista tanító, részben, leginkább Ember nagy E-vel.

Ez nem csupán az én szubjektív megállapításom, erre utal az is, hogy a több mint két órát szinte Kovi egyedül végigbeszélte, mi Ivetával pedig mélyen hallgattunk.

  A rendezvényeink során gyakran kapjuk azt a visszajelzést, hogy bár mindketten teljesen különbözőek        vagyunk, de mégis egyformán tudunk inspirálni, erőt adni másoknak.

  Míg Krisztina a nyugalom, béke és a letisztultság, én az aktív nyers erő, őszinteség és motivátor jelzőket   kapjuk meg tőletek a leggyakrabban.

  Már legalább egy éve megszületett bennünk a gondolat, majd pedig a vágy, hogy összeállítsunk egy    teljesen egyedi  tanfolyamot mindazok számára, akik szeretnének dolgozni magukon, a saját fejlődésük    érdekében.

Hogy miért kellett a családi napot megszervezni?

"A férjem sosem érti miért vagyok annyira boldog, ha közétek megyek!"

"Feministák gyülekezete a szeminárium, mondja a párom."

Bizony, ehhez hasonló mondatok is inspirálták Ivetát, amikor felötlötte nekem, hogy szervezzük meg az első Mert nőnek lenni jó családi napot, hogy oda a férjek, társak, gyerekek, nagyszülők és barátok is bátran eljöhessenek(nem mintha eddig őket kitiltottuk volna a rendezvényeinkről) és közelebbről megismerjenek bennünket, és azt amivel foglalkozunk.