Az egyik ismerősöm évekkel ezelőtt az egyik csallóközi falu családi házára cserélte pozsonyi lakását. Tette ezt a kisfiuk születése után, mert szentül hitte, hogy a kertes házikó a gyermek szempontjából ideális közeg. Igen ám, de eltelt néhány év, és most már nagyon unják a fűnyírást, nem értenek a gyümölcsfák metszéséhez, és nem szívesen locsolják a nagy melegekben a muskátlit az ablakban!
Elég volt a kérdésekből: Na, akadt már valakid?!
Elég volt a megjegyzésekből: A szobádban ülve nem talál ám meg a szerelem!
Elég volt a félrenézésekből, amit egy rég nem látott ismerősömtől kapok, aki három gyereket hozott össze a volt pasimmal. Mély lélegzetvétel: ,,Nem, nekem nincs gyerekem, se társam." És? De az ést csak magamban teszem hozzá, nehogy bárkit megsértsek.
Elég volt huszonnégy óra alatt a Tinderből. Elég volt a három napos Mátkafogó programból egy fesztiválon. Elég volt abból, hogy amióta az eszemet tudom a Férfit, az igazit kerestem.
Azok, akik követnek az Instagramon, már láthatták a múlt hét folyamán, hogy ajánlottam egy újabb mesekönyvet. Ez pedig nem más, mint a Varázspálca szakszerviz.
A sorozat egy másik részét , a Szuperhős szakszervizt néhány hónapja egy az egészségéért küzdő kisbarátunknak küldtük el és hiszem, hogy segítheti őt a hosszadalmas gyógyulásában és a betegsége megértésében.
A Varázspálca szakszerizt azonban azzal a céllal szereztem be, hogy a segítségével a saját gyerekeim lelkét, na meg néha a sajátomat is helyre tudjam rakni egy –egy nehezebb helyzet, vita, konfliktus után.
Merthogy ezek minden családban ott vannak és az egyre erősebben ébredező kis személyiségekből a lehető legváratlanabb helyzetekben robbannak ki. Ezekben a pillanatokban a gyerek sem érti igazán, miért reagált úgy, ahogy, a szülőt bántja, dühíti a helyzet, a hangnem és a legritkább esetben nyúl ilyenkor ahhoz a megoldáshoz, hogy a gyereknek a saját érzelmeit és reakcióit magyarázza el.
Nem kell szólni, nem fog fájni…. mondják a bölcsek. Valóban jogos a kérdés, hogy mennyire kell, vagy ajánlott az egyénnek beleszólni, figyelni, beleavatkozni az őt közvetlen környezetében érintő dolgokba? Legyen ez a szomszéd gyomirtása, vagy esetleg az utca ivóvizének hiánya, de akár egy mellette tervezett indokolatlan aszfaltozó is. Vajon kell-e véleményezni dolgokat, kell-e mellettük, vagy ellenük kiállni? Ajánlott-e belefolyni a közügyekbe, mint olyan, bennünket érintő és alakító esetekbe, vagy inkább a síri csend és beletörődés forgatókönyvét válasszuk?
