Csak a derű óráit számolom

Második napunk szebb időt nem is ígérhetne: a napsugarak kiszínezik a hegyeket. A táj megunhatatlanul változatos: buja növényzetű völgyekből fenyőerdőkbe kanyarog fel az út, festői kis alpesi falvakon keresztül - az épületek  vagy tipikus német, faerkélyes, virággal ékes, többszintes paraszt- és polgárházak, vagy a keskeny ablakos, fazsalus olasz villák - az eredetileg színnémet Dél-Tirolt 1919-ben csatolták Olaszországhoz, akkor a betelepítések hatására alakult ki ez a vegyes kép ( küzdelmek árán, de a 20-ik század második felére  teljes autonómiát harcolt ki a tartomány, a feliratok kétnyelvűek, a német az első - figyelmébe ajánlanám mindazoknak, akik a Felvidéken feleslegesnek, sőt pofátlanságnak tartják, ha ezt követeljük). A német ház tip-top, geometrikusan elrendezett virágládákkal; az olasz kissé omladozó vakolatú, előtte, padon emberek üldögélnek. A német ház előtt nem üldögél senki, nem ér rá. A rendezettség gyönyörködtető, de kissé félelmetes - ahogy Márai írja, minden Rend mögött ott leselkedik a Rendszer, az pedig az embert sosem szereti.

R. lelkes útitársakra tesz szert három másik kalandvágyó motorosházaspár személyében (köztük miránk), azzal pár hónap szervezés, agyalás és egyeztetés után nekivágunk - irány a Keleti-Alpok. Gyorsan átszeljük Nyugat-Magyarországot és Szlovéniát - szelnénk, de R. motorja megmakacsolja magát: irdatlan sokat zabál (egy kilométerrel a benzinkút lehajtója előtt végképp kifogy és csak N. vállába kapaszkodva tudnak begurulni a kútra) és fura fekete füstöt ereget. 

I. Előzménytörténet: Egy elsőrendű Idea

Egy hosszú, téli estén R. gróf ősi kastélyának ősi-ősi könyvtárában, az ősi-ősi-ősi fóliánsoktól roskadozó polcok közt üldögél kedvenc karosszékében . A kandallóban táncoló lángnyelvekre mered, szórakozottan vakargatja hű öreg vizslájának fültövét és kedvenc diópálinkáját kortyolgatja - azon morfondírozik, ugyan hova menjen motorozni jövő nyáron. 

Hirtelen, halk robajjal összeomlik a kandallóban egy méretes, izzó fahasáb - a parázsból mintha hegyormok, szirtek és szakadékok rajzolódnának ki...

- HÁT PERSZE, DOLOMITOK! - üvölti felpattanva R. 

Mángold, a vizsla riadtan nyüszítve ugrik félre. - IDE NEKEM DÉL-TIROLT! ...és persze, vesszen Trianon! - teszi hozzá halkabban, és megigazítván monokliját,  felhörpinti pohara aljáról a nedű maradékát.

A bájos Alyssa grófné épp csak felpillant a hímzőrámája mögül, majd megértőn elmosolyodik és rábólint. 

Kint, az istállóban izgatottan felnyerít az éjfekete Yamaha Wild Star.