MinimálMom kórházban töltött két napot egy sor vizsgálat miatt. Története első felében ( link itt található) is érdekes megéléseket mesélt el, most pedig elolvashatjuk milyen komoly bölcsességre jött rá a továbbiakban!
Mi lesz velünk, ha megöregszünk?
Ha mérni lehetne melyikünk várja jobban a nyári szünetet, én, vagy a gyerekeim, tuti nyernék! Na, nem állítom, hogy ezt a tulajdonságomat nem örökölték, mert minden adandó szabad napot, ünnepet nagyon tudunk várni. Ahogy megy az egyik, a következő tartja bennünk a lelket. A két hónap nyári szünet pedig maga a menyország. Most leírhatnám, hogy ilyenkor sokkal több a dolgom a fiúkkal, sokkal elfoglaltabb vagyok, de nem! Amikor lehetőség van rá, én is tovább alszom, jöhet az ágyba kávé (jöhetne, mert ilyen még nem volt...) , olvasgatás, napozás, gyors terasz ebédek, csavargások (milyen jól is tud esni a hűs pláza falai közöttJ). Nade! A szünet jó, a szünet arra van kitalálva, hogy kipihenje magát baba és mama. Ennyike.
Vasárnap délután a családommal Győrbe látogattunk, hogy az egyik legjobb barátnőm családjával közösen eltöltsünk néhány kellemes órát a stílusos Art Piknik nevet viselő gasztronómiai rendezvényen. Ebben nem is lenne semmi érdekes, hiszen imádok újat látni, érezni, tapasztalni, kóstolni, de ott történt egy csodálatos gesztus, ami megtöltötte a lelkem színnel és élettel. Személyesen is megismertem Csurák Erzsébet selyemfestő művészt, akinek néhány hónapja a dunaszerdahelyi kiállítását figyelemtekbe ajánlottam. Most sem csak egy sima találkozás története következik!
Szakad az eső, másfél órás dugó után után megérkezem Pozsonyba, a kétnaposra tervezett kórházi vakációra. Egy órás procedúra után szobához is jutok. Belépek, bemutatkozom.Szép nevem van, csak nehéz megjegyezni állítólag. Az, hogy kik ők látom kiírva, mert egy hete vannak a szobában. Megkérdezik mit olvasok, mondom a címe A NŐ. 