Na, mi lesz már vakáció?
Ha mérni lehetne melyikünk várja jobban a nyári szünetet, én, vagy a gyerekeim, tuti nyernék! Na, nem állítom, hogy ezt a tulajdonságomat nem örökölték, mert minden adandó szabad napot, ünnepet nagyon tudunk várni. Ahogy megy az egyik, a következő tartja bennünk a lelket. A két hónap nyári szünet pedig maga a menyország. Most leírhatnám, hogy ilyenkor sokkal több a dolgom a fiúkkal, sokkal elfoglaltabb vagyok, de nem! Amikor lehetőség van rá, én is tovább alszom, jöhet az ágyba kávé (jöhetne, mert ilyen még nem volt...) , olvasgatás, napozás, gyors terasz ebédek, csavargások (milyen jól is tud esni a hűs pláza falai közöttJ). Nade! A szünet jó, a szünet arra van kitalálva, hogy kipihenje magát baba és mama. Ennyike.
Vasárnap délután a családommal Győrbe látogattunk, hogy az egyik legjobb barátnőm családjával közösen eltöltsünk néhány kellemes órát a stílusos Art Piknik nevet viselő gasztronómiai rendezvényen. Ebben nem is lenne semmi érdekes, hiszen imádok újat látni, érezni, tapasztalni, kóstolni, de ott történt egy csodálatos gesztus, ami megtöltötte a lelkem színnel és élettel. Személyesen is megismertem Csurák Erzsébet selyemfestő művészt, akinek néhány hónapja a dunaszerdahelyi kiállítását figyelemtekbe ajánlottam. Most sem csak egy sima találkozás története következik!
Szakad az eső, másfél órás dugó után után megérkezem Pozsonyba, a kétnaposra tervezett kórházi vakációra. Egy órás procedúra után szobához is jutok. Belépek, bemutatkozom.Szép nevem van, csak nehéz megjegyezni állítólag. Az, hogy kik ők látom kiírva, mert egy hete vannak a szobában. Megkérdezik mit olvasok, mondom a címe A NŐ. 
Szerda reggel. Ingerülten ismételgeti, gyertek már, menjünk, megint elkésünk, hol van a tízóraid, Misi ne felejtsd itt a kulcsait, öltözzetek, mennem kell, elkések. Már most dühös, már most ingerült pedig még csak reggel hét van. Az arca merev, a szeme tompa fénye a fia hajára vetődik. Egykor nevetett rájuk, még pár hónapja megcsiklandozta volna a komisz kölyköket és megpuszilta volna Misit is, hogy mindenkinek jól induljon az a rohadt nap. Hogy mindhárman azzal a gondolattal lépjenek ki az ajtón, hogy van a világon egy anyjuk, aki meghaladja önmagát, aki képes túllépni a dühén, a türelmetlenségén, mert sokkal fontosabb, hogy ők teljesek legyenek. Még pár hete igyekezett volna, hogy semmit ne vegyenek észre. 