A nap, amikor boldogtalan maradt!
Szerda reggel. Ingerülten ismételgeti, gyertek már, menjünk, megint elkésünk, hol van a tízóraid, Misi ne felejtsd itt a kulcsait, öltözzetek, mennem kell, elkések. Már most dühös, már most ingerült pedig még csak reggel hét van. Az arca merev, a szeme tompa fénye a fia hajára vetődik. Egykor nevetett rájuk, még pár hónapja megcsiklandozta volna a komisz kölyköket és megpuszilta volna Misit is, hogy mindenkinek jól induljon az a rohadt nap. Hogy mindhárman azzal a gondolattal lépjenek ki az ajtón, hogy van a világon egy anyjuk, aki meghaladja önmagát, aki képes túllépni a dühén, a türelmetlenségén, mert sokkal fontosabb, hogy ők teljesek legyenek. Még pár hete igyekezett volna, hogy semmit ne vegyenek észre.
Csak hármincnégy évembe és három komoly párkapcsolat tanulságainak levonásába került, mire megértettem EGÉSZ EDDIGI LÉTEZÉSEMBEN rá vártam! Minden megtett lépés ide vezetett, közelebb az ő világához, megbékélve azzal, hogy a miért és a meddig kérdéseimre sosem adott választ.
Ha olyan szerencsések vagytok, hogy van történetmesélő a családban, becsüljétek meg! Hallgassátok meg akkor is, ha úgy érzitek, van fontosabb dolgotok, ha százszor hallottátok már, ha unalmas, terjengős vagy szerteágazó is a meséje, mint egy folyó deltája. Ezek a töredékek lesznek legnagyobb kincseitek, amikből új és új mintákat próbáltok összerakni és ezek maradnak veletek legtovább - a síron túlon is. 
Naponta látok olyan személyeket, akik rászorulók. Naponta a közösségi média is kidobja hogyan tehetném jobbá, élhetőbbé egy beteg gyerek életét, akár egy, kettő, három szegény család mindennapjait. Rengetegen vannak! Néhány hónapja személyesen is megkeresett egy magyarországi serdülő fiú, hogy bármit, pontosabban mindent elfogadnak, csak segítsek. Alapjában bizalmatlan vagyok, mert annyi helyen olvashatóak az átverések történetei. De, ha nem teszek semmit, marad bennem szomorúság, mert azt érzem, kötelességünk felemelni az elesetteket, ha már nekünk megadatik, hogy épp nem a padlón vagyunk. Így amikor megkeresett Bordovács Karvai Anett, hogy a saját lehetőségeink szerint támogassuk a munkájukat, úgy éreztem, nyílik egy kis kapu. Vele beszélgettem segítségről, de hamar kiderül számomra az is, hogy ez a fiatal nő szívét lelkét és minden erejét fekteti ebbe a munkába, amelyet az Ember az emberért PT végez.