„Az endometriózis a termékeny életkorban lévő nők körülbelül 10-%-át érintő krónikus, jóindulatú betegség. Méhnyálkahártyához hasonló szövet megjelenését és szaporodását jelenti a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében, a petefészkekben, illetve a hashártya felszínén. Abban az esetben, ha az endometriózis nemcsak a szövetek felszínén helyezkedik el, hanem azok állományába hatol, mélyen infiltráló endometriózisról beszélünk, mely érintheti a hüvely és a végbél közötti területet, a vastag-, vég-, illetve ritkábban a vékonybelet; a húgyhólyagot és a húgyvezetéket, de érintheti a vesét, tüdőt, májat is. Kialakulásának oka ismeretlen, az orvostudomány jelenleg gyógyíthatatlan betegségként tartja számon.”(Forrás: Endometriózis Kisokos)
Az év utolsó, apró ajándéka, hogy a mérleg bedöglött. Akárhányszor ráállok, azt írja ki: LOW. Ettől feljogosítva érzem magam, hogy újabb három csokis minyont tömjek magamba. A mikró is bemondta az unalmast. Igazi kis évvégi tűzijátékot rendez a belsejében, ha bekapcsolom - aztán gyorsan, riadtan ki. Popcorn nem lesz már az idén.
Ádvent harmadik vasárnapján sokáig szeretnék aludni. Késő estig írtam, rengeteg gondolat került a fehér lapokra, kell a pihenés, ... kellene a pihenés.
Hajnalban riadtan ébredek. Felébreszt a tízéves, megkérdi, hány óra.
- Négy. Pontosan négy, aludj még.
- Te meg ébredj anya, hisz négy óra van már. – mondja, majd a helyére vonul.
Fáradt vagyok. Reszket a gyomrom a nem várt ébresztőtől, az egész heti hajtástól, a mit kell még elintéznem, megcsinálnom, beszereznem típusú feladatok mennyiségétől. Űzött vad – ezt éreztem és mondtam is valakinek, aki velem együtt haldokolt, mert nem találok szebb szót arra, amikor már magad sem érted, hogy létezhetsz egyáltalán, mikor jártányi erőd sincs, s rég kimondtad már az utolsó gondolatokat, amelyek még benned rekedtek. Csak teszed a dolgodat némán, futsz, hajtasz, menekülsz, számolsz vissza, már csak x napot kell dolgozni, már csak 5 ajándékot megvenni, már csak, ... már csak. Egy kib...ott visszaszámlálás az élet. Már csak.
Sosem tartoztam azon hölgyek közé, akik hetente szépségszalonok ajtaját koptatják. Most mégis erre biztatom Önöket, néha látogassanak el egy jó kis kozmetikai kezelésre, s hagyják, hogy csak Önökkel foglalkozzanak, vegyenek részt egy szépítő, regeneráló kezelésen. Egyszerűen csak azért, mert el kell ismernem, effajta kényeztetés kijárna minden Nőnek, Anyának.
A férj a felesége után megy a konyhába. Az asszony épp a főzés előkészületi szakaszában tart. Hámoz, szeletel. Közben takarítja a konyhapultot, feszült és ideges. A gyerekek az ebédlőben marják egymást, és hangosan civakodnak. A nő figyelmezteti őket, szeretne csendet. A férj valamit fütyül. A nő először nem is tudatosítja, de annyira idegesíti ez a jókedélyűség, hogy legszívesebben fejbe vágná a vágódeszkával, amin az imént még a húst darabolta.