Tizennyolc lett. Nem a fiam, a házasságom. Hihetetlen! Nem mondom, hogy észrevétlenül telt ezt a sok év, de csak eltelt... 

Azt hiszem, erre mondják, hogy gombócból is sok. Az biztos, hogy sok gombóc volt a torkomban menet közben, nem tagadom, de nem is bánom. Hol izgalomból, szerelemből, dühből, meg a fene tudja miből...

Sok idő eltelt azóta, hogy szinte napi szinten nyomon követhettétek az életemet, gondolataimat az akkor még létező blogomon.

Bezártam, egy része itt maradt fenn és él tovább a mertnoneklennijo.com oldalán, egy másik, sokkal nagyobb pedig lezárva vált a múltam részévé.

A blogírás mint terápia  hiányzik néha.  Jó volt kiírni, magammal, majd veletek megvitatni számomra fontos kérdéseket. Jó volt visszatekinteni, látni a fejlődést, legyen az írástechnika, fotózás, gondolatok, vagy a személyiségem vonatkozásában.

Aki ismer tudja, hogy világéletemben maximalista voltam, betegesen, magamat bántva, üldözve és hiába volt ez az értelmetlen harc, elismerés, eredmények, siker, sose voltam elég jó saját magam számára.

 Az oka annak, hogy erről ma írok nem más, mint hogy elmesélhessem, mekkora lépéseket tettem meg ezen a téren s mindezt nem csak öncélúan, dicsekvésként, büszkeségből, hanem azzal a céllal is, hogy más emberek számára is  kapaszkodót, inspirációt nyújthassanak a szavaim. Hiszen tudom, mennyien küzdenek hasonló problémákkal, alacsony önbecsüléssel, az önszeretet hiányával, akárcsak én.

Tudatosan nem használtam múlt időt, mert nem elég egy pillanatig elérni az önszeretetet, önmagunk elfogadását, meg kell tanulni ápolni, szinten tartani ezt az állapotot. Jobb és rosszabb időszakok mindig is voltak és lesznek, váltakoznak az ember életében. Az öröm, siker, elismerés az égig lök, aztán egy kevésbé jó időszak, pillanat, egy pont úgy, pont annyira betaláló mondat, megjegyzés, kritika, bántás  a földbe döngöl mindent, amiről azt gondoltuk stabil és kikezdhetetlen.

Ezért kell minden nap elfogadnunk, szeretnük és becsülnünk önmagunkat. Ha nem megy magától, akkor ugyanúgy be kell építeni a napi rutinunkba ennek gyakorlását, mint a fogmosást, az éjszakai krém használatát, vagy az ébredést.

Képzelj el egy helyet, ahol még mielőtt sokat tudnának rólad, már szimpatikus vagy! Ha még elmondasz egy rövid versikét már egy mérfölddel vagy beljebb a helyiek szívében. Most megkérdezed, hogy hol van ez a hely, és valóban létezik-e?! Igen, létezik. Nekünk, magyaroknak, ez a hely Lengyelország.

Gyerekkel a nyaralás lehet kihívás, gond, feladat, de ha okosan szervezzük, akkor ahogy ők, úgy mi is  elégedetten érhetünk haza a  vakációról.

Persze azt állítani, hogy egy családi kirándulás ugyanúgy száz százalékig pihentető, ahogy egy barátnős, vagy egy két személyes  romantikus utazás  álszentség és hazugság lenne, de annak, aki magát a családi létet is képes pozitívan megélni, a közös vakáció is  élvezetes lehet.

Tizenegy és hatéves lányaink vannak, akikkel pici koruk óta sokat utaztunk már. Többször repültünk, de arra is volt már példa, hogy ezer kilómétert utaztunk velük autóval  a nyaralásunk uticéljáig, majd ugyanannyit vissza.

Egy egy wellnesshétvégére minden év elején elutazunk, év közben pedig tényleg sokat kirándulunk, hogy minél több helyet megismerhessünk  idehaza és a szomszédos országokban.

Azt nem állítom, hogy a gyerekek minden egyes alkalommal jól viselték az utazást, vagy teljesen azonosultak az általunk megtervezett programmal, de az idő teltével egyre jobban tudunk együttműködni és így mindannyiunk számára pozitív élményt jelent a kirándulás.

Fontosnak tartom leírni, hogy a mi családi nyaralásaink nem 100%-ig gyerekbarát programok. Az útjainkat úgy tervezzük meg, hogy egyaránt tartalmazzanak a kicsiknek atraktív elemeket és olyan programokat is, amelyek számunkra fontosak.