Vica szemével a könyv: Szeretettel, Ágitól!
Régóta nézegettem ezt a fura színű, puhakötésű kötetecskét, láttam a sarki boltban kitéve a kiscsokik mellett, aztán most, a Mert nőnek lenni jó egész napos rendezvényén szembejött megint. "Szeretettel, Ági". Ott volt a szerző, kérdezték a könyvről, kiderült, ez egy nagyon személyes írás, részleges önéletrajz. Gondolkoztam, honnan is ismerős ez a tarka kendővel keretezett, szép arc: aha, pár éve kampányplakátokon láttam szerte a városban, nem lehetett nem észrevenni. Termelői piac-kutatás gyerekkel!
Meglestük az első csilizközi kézműves- termelői piacot Nyáradon! Nem is akármilyen vendégekkel érkeztem: a gyerekeimmel és a három éves unokahúgommal! Amolyan anyukás, irónikus megélések beszámolója következik!
Zakynthos - negyedszer is újratöltve
Újra itt, Zakynthoson. Tavaly októberben az utolsó innen írt beszámolómat azzal zártam, hogy tudom, nem most voltam itt utoljára. És íme, bő hat hónapon belül – némi svájci, francia és otthon eltöltött idő után megint itt volnék. Pont három hete hogy megérkeztem, bár mikor ezeket a sorokat írom, épp azon gondolkodom, hogy összepakolok és hazamegyek. Na persze úgysem fogom megtenni, nem vagyok az a könnyen feladós fajta.
Nem indult könnyen ez a nyár a számomra. Idén elöször történt meg, hogy nem mosollyal az arcomon léptem le a kompról a szigetre, ami azelőtt mindig az én búvóhelyem, mentsváram, #happyplace-em volt. Az okokat most nem részletezném, de megérkezvén most először nem így éreztem. Nem tudtam örülni annak, hogy újra itt vagyok. Minden ugyanolyan volt, mégis mindent kicsit idegennek éreztem. Egy hosszú hétvégényi szusszanás után inkább bele is temetkeztem a munkába, rohangáltam naphosszat a szezon előkészítése kapcsán, majd pár nap múlva meg is érkeztek az első utasok. A nyár hivatalosan is megkezdődött, és bizony nem javított az amúgysem túl pozitív alaphangulatomon. Rögtön az első utasok közt megismerhettem pár igencsak kellemetlen embert, akik ahelyett, hogy a nyaralásukat élvezték volna, azon igyekeztek, hogy az én napjaimat tegyék pokollá.
...és akkor most már vége!
Az elmúlt pár hónap nagyon sűrűre sikeredett, és nem írtam már rég semmit, pedig lett volna mit. Két díjat is kaptam a közelmúltban, az Endometriózis Nagykövete lettem Budapesten az Együtt Könnyebb Női Egészségért Alapítvány jóvoltából, valamint példakép díjat kaptam a Mert nőnek lenni jó PT-tól. Mindkét díj óriási megtiszteltetetés számomra, és nagyon meghatott. Mindkettő egy kicsit másképp.
