Régebben a május szó kapcsán mindig Zorán dala jutott először az eszembe: ,,Ne várd a május, mert közelít a tél! " De nekem most már más is felrémlik eme hónap neve hallatán, 2018.májusa egy igazán érdekes hónap volt! Jöjjenek az én kedvenceim, Ivetáé után, Zorán mellé!

Jó ideje gondolkodtunk már azon, hogy sok más bloggerhez, youtuberhez hasonlóan mi is megosztjuk veletek a havi kedvenceinket. A legjobb, legkedvesebb pillanataink, élményeink, dolgaink felidézésében hatalmas segítség volt a májusi fotós kihívásunk, amelynek hála az átlagostól  több kép készült az életünkről.

Íme néhány az én abszolút májusi kedvenceimből: 

Hogy milyen volt a kapcsolatunk a gyerekek előtt? Fogalmam sincs...olyan régen vannak gyerekeink, és én olyan régen szeretem ezt! Ahogy a férjemet is, pedig a mi házasságunk sem csak játék és mese!

Őszinte leszek. Gyermekeim harmadik születésnapján megláttam a fényt az alagút végén. Végre mehetnek óvodába, s én kiszabadulok! Pedig gyakran megfordult a fejemben, hogy magántanulók lesznek, de a három év alatt megváltozott a véleményem. Én biztos nem fogom őket tanítani.

Mint minden, az óvodás évek is közösen zajlottak, egy intézménybe, egy osztályba jártak. Valahogy úgy alakult, hogy soha nem mentek egyedül a három év alatt. Mindig egyszerre voltak betegek. Ugyanaz a legjobb barát, ugyanaz az öröm és bánat érte őket minden nap.  A csoporttársaik  mintha egy személy lennének, Ikreknek vagy Emibarbarának hívták őket. Szerencsére a tanító nénik külön tudták választani őket. Nem ültek például egy asztalnál az étkezőben, nem álltak egymás mellett a sorban. Bár jó érzés lehet, hogy van,  aki mindazt átélte amit a másik, maximálisan megérti, én azért aggódtam, hogy fog így az individualitásuk, a saját személyiségük  kialakulni. Mindig nagy örömmel töltött el, ha nem ugyanazzal játszottak például, mikor értük mentem az oviba.

Voltak próbálkozásaim. Vettem például különböző cipőket, papucsokat, más frizurát csináltunk, de a legtöbb esetben gyermekeim mégis nagyon hasonlóan néztek ki. Próbáltam külön programokat szervezni nekik, de ezek a helyzetek mindig rosszul végződtek. Féltékenységi rohamok, felesleges érzelmi kirobbanások követték őket.