Három bejegyzésben meséltem el eddig a mozgásig vezető utam alakulását, ezeket IDE, IDE és IDE kattintva vissza tudjátok keresni, hogy teljes legyen a történet.
Ahogy azt az előző bejegyzésem végén elárultam, az első pilates gyakorlatom után éreztem azt, hogy valami elindult bennem és újra tornázni akarok. Tudom, hogy sokan vannak, akik számára ebben semmiféle csoda sincs, de mondjuk ki, ez a világ nem csak olyanokból áll, akik életében a sport konstans elem. Az én ismerőseim nagyobbik része nem mozog, gyereket nevel, dolgozik, maradékokat lapátol be a család után esténként és ha végzett a nullahuszonnégyes szolgálatával, amelyben mindig akad újabb és újabb feladat, ki nem mosott ruha, el nem pakolt edény, akkor este, a kanapéra ájulva benyom egy csokit.
Eszter fogalmazást ír rólam. Ilyenkor ugye minden szülő kíváncsi arra, mely tulajdonságai ragadják meg leginkább a csemetéjét és miért tartja őt különlegesnek.
Én is várom a felsorolást, mely szerint fáradhatatlan vagyok, segítőkész, aktív, megmentem és vállamon cipelem az egész világot, mire Eszter megkérdi:
- Az belső tulajdonság, hogy az én anyukám sokat pihen???
Nos, eddig két bejegyzésben írtam le a mozgásig vezető élményeimet és utamat, ezekről IDE és IDE kattintva tudtok olvasni.
Ismeritek azt az érzést, amikor az ember fél valamitől és közben mégis nagyon várja?
Én pontosan így voltam a mozgással, amely mellett elköteleztem magam a Gyerünk, anyukám A nagy súlyrakezdők programjára befizetve.
Hogy kiknek is ajánlják ezt a programot?
„A mozgásprogramot szakemberek – és egyben anyukák - dolgozták ki. Kihagyjuk a túlsúly esetén veszélyes, felesleges és káros gyakorlatokat, viszont felépítjük a mélyizmaidat és fokozatosan javítjuk az állóképességedet. A mozgás mellett dietetikus által összeállított étrenddel is megtámogatjuk a minél hatékonyabb súlyvesztésedet.
Az élettér az otthonunk, ahol gyerekeinket neveljük. Mi is elterveztük, az otthonunkban fogjuk leélni az életünket. Abban, ami a sivagatban sok, a nyugati országokban kevés, nálunk épp ideális. Az, ami a miénk, amiért reggel munkába megyünk, amiért saját kezünkkel dolgozunk, vagy időnkből szakítunk rá sokat, hogy ápoljuk, alakítsuk. De mi történik, ha elveszítjük a bizonyosságot, hogy ez az otthon egészséges környezetben van? Maradsz, vagy költözöl? Eladod, feladod?