Reggel ötkor kilépek az udvarra. Olyankor kezdenek el énekelni a rigók. Hideg van és  Duna illat. A Duna alatt a Tőkési ágat értem. Idehozta a  folyót a szél egy pillanatra. A kezemben risretto, egy korty, annak a fele az aranyló hab. Jó újra hideg dunaszagban kávézni.

Péntek van, a munkára gondolok.  Sose hittem volna, hogy ennyit fogok dolgozni home office-on keresztül. Azok, akik ennyi munkát adnak, sose gondolnák, milyen nehéz ennyit dolgozni home office-on keresztül,  miközben idebenn két gyerekkel tanulok, a falakon kívül a világban  pedig ott van ugyanaz a reszketés, amelyről eddig azt képzeltem, csak a gyomromban lehet.  Figyelmeztetem magam, hogy mivel péntek van, el kell kezdenem örülni a hétvégének.  Felírom a teendőlistámra, nehogy elfelejtsem. Meg elég vizet inni. Az is fontos.

Néhány gondolat egy háromgyemekes anyukától.

Bővebben

• Nyomtatás
• E-mail

4.nap

Kezdetnek talán meg kellene nézni egy könnyedebb filmet, mondjuk Tarr Bélától a Sátántangót. ( a rendezői változatot, úgy tudom az végtelen )
Átszámolni a porcukrot. (ha van persze)

Szeretem a tavaszt. Mindenestül. Szeretem, ahogy a természet ébredezik, újjászületik. A fákon megjelenő rügyek, a földből kibújó növények, a madarak vidám csicsergése, a napsütés, mind-mind azt a reményteli üzenetet közvetítik, hogy a télnek vége, kezdődik valami új, jobb. A kis széncinke is ezt énekli folyton a kertünkben, gondtalanul, fittyet hányva az egész világot átjáró, minden otthonba befészkelődött új érzésre, megtapasztalásra: a bizonytalanságra.