Hajnali három óra van. Ébren vagyok már, de szokásomtól eltérően nem ugrottam ki azonnal az ágyból, maradtam még egy kicsit. A szobában apró pici fények jelzik, hogy különös időszak ez. A sarokban egy szerény kis műfenyő áll, amelyet a kislányom díszített fel két hete, hogy meglepetést okozzon nekem. Sikerült és cseppet sem bántam. Noémitől sokszor kapok olyan dolgokat, amelyekre igazán vágyom és ő ezeket mindig megérzi.

A bejárati ajtó előtt is égve hagytam a rénszarvasszán dekorációt, a fénye bevilágítja az udvar egy részét, a szobám ablakából is jól látom. Néha hagyom, hogy legyőzzem magamban a racionalitást. Pedig tisztában vagyok vele, hogy ez felesleges energiapazarlás, s aki ismer tudja, hogy a mindennapokban én is ezeket az elveket vallom. Most mégis hagytam mindent tündökölni. Nincsenek ésszerű miértek, talán csak annyi, hogy úgy kell nekem most ez az ádventi ragyogás, mint a levegő, s egy kicsit azért  is, hogy az év további részében én ragyoghassak, vihessek fényt mások életébe, legyen miből táplálkoznom, erőt és fényt gyűjtenem.

Ma a pincénkből felhoztam néhány karácsonyt idéző giccset és kitettem a polcokra, talán még gyertyát is gyújtottam volna, ha találok öngyújtótJ. Már ez is jelzés, hogy itt van a tél, itt van újra és felnőtt életem újabb éve ér véget hamarosan. Még sosem éltem meg egy évet sem ennyire hosszúnak, tartalmasnak, csodálatosnak, kielégítőnek, tanulságosnak. Boldog ember vagyok, és ezt ma, a nagy várakozás visszahúzásra késztető időszakában, végre ki is merem mondani!

Nélkülözhetetlen vagyok, mondod, szeretsz. Az eszemmel felfogom, de akkor miért nem érzem?

Elég volt a kérdésekből: Na, akadt már valakid?!

Elég volt a megjegyzésekből: A szobádban ülve nem talál ám meg a szerelem! 

Elég volt a félrenézésekből, amit egy rég nem látott ismerősömtől kapok, aki három gyereket hozott össze a volt pasimmal. Mély lélegzetvétel: ,,Nem, nekem nincs gyerekem, se társam." És? De az ést csak magamban teszem hozzá, nehogy bárkit megsértsek.

Elég volt huszonnégy óra alatt a Tinderből. Elég volt a három napos Mátkafogó programból egy fesztiválon. Elég volt abból, hogy amióta az eszemet tudom a Férfit, az igazit kerestem.

Nem kell szólni, nem fog fájni…. mondják a bölcsek. Valóban jogos a kérdés, hogy mennyire kell, vagy ajánlott az egyénnek beleszólni, figyelni, beleavatkozni az őt közvetlen környezetében érintő dolgokba? Legyen ez a szomszéd gyomirtása, vagy esetleg az utca ivóvizének hiánya, de akár egy mellette tervezett indokolatlan aszfaltozó is. Vajon kell-e véleményezni dolgokat, kell-e mellettük, vagy ellenük kiállni? Ajánlott-e belefolyni a közügyekbe, mint olyan, bennünket érintő és alakító esetekbe, vagy inkább a síri csend és beletörődés forgatókönyvét válasszuk?