Olvasónapló újratervezve
A karácsonyi szünetet jó néhány éve, szinte hagyományosan kedvenc regényeim újraolvasása jellemzi, persze az új, karácsonyra kapott könyvekkel együtt. Minek elolvasni, amit már egyszer olvastam? Fogalmam sincs, de egy jó könyv mindig tud újat mondani, legyen szó szépirodalomról, vagy szakmai olvasmányról. Mivel az év nagy részében főleg a szakirodalmat bújtam (pszichológia, pedagógia), nagyon kevés időm jutott a saját olvasási igényeim kielégítésére, vagyis csak úgy olvasni, ami tetszik.
Majdnem nyers és vegán flódni torta
Néhány hete nyers, vegán hatfogásos vacsorán vettem részt, amely életem első lakáséttermi vacsorája is volt, így nem csupán az étel, de maga az alkalom is emlékezetes maradt, hála a Hodossy házaspárnak és Varga István nyersséfnek.( A vele készült beszélgetést a youtube csatornánkon is megnézhetitek, a link itt található.) Itt kóstoltam az első vegán és nyers flódni tortát, amelyet karácsonyra megpróbáltam rekonstruálni. Íme a recept és a leírás!
Egyedül, vagy magányosan, szingliként vagy társsal?
Karácsonykor is, különböző megéléseink ellenére, vannak tapasztalatok, gondolatok, amelyek összehoznak, összekovácsolnak bennünket. Milyen, ha egyedül kell az ünnepet tölteni? Hányféle a karácsony? Mit érzünk egedüllétet vagy magány, akár társaságban is? De a kérdés legfőképpen az, mit tanulunk meg karácsonykor önmagunkról és a családunkról! Két írás, két szerzőtől...
Hulladék hősök (Alulról építkezve.)
Novemberben két munka közt volt egy kis szabadom és mivel Thajföldön voltam, a szabadságomat egy kis szigeten töltöttem. Koh Samet nem egy turista paradicsom, ahol reggel gereblyézik a homokot és minden pálmafa úgy van elhelyezve mint az „exotikus paradicsom” képeslapokon. Kellemes hely ez, ahol mindenki teszi a dolgát, van napsütés, tenger és nyugalom.
Az egyik reggel zajra lettünk figyelmesek. Valaki dobolt és közeledett. A fő utca melletti étteremből kikukkantottam. Egy felvonulás félét láttam. Először azt hittem valami fesztivál van, de amikor a thai nyelvű feliratok közé angol is társult, rájöttem, hogy egy demonstrációról van szó. Mégpedig az egyhasználatos műanyag betiltásáért a szigeten. Kaptam én is egy vászontáskát, amint tovább haladt a csoport. Eszembe jutott, hogy előző nap egy forgatócsoport felkért minket, hogy álljunk egy fa alá és mondjuk, hogy „no plastic”. Megdícsértek, hogy jók voltunk. Mi meg csak bólintottunk és mentünk tovább.
