Az idilli karácsony mítosza
Pár évig olyan országban éltem, ahol államilag nem volt karácsony. Természetesen tudtak róla, hogy létezik, mert az üzletekben volt karácsonyi dekoráció, de nem ünnepelték. Karácsonykor általában dolgoztam. Az egyik kolléganőm rénszarvas agancs fejpánttal a fején vizsgáztatta a diákokat, egy másik kollégám kiosztotta a karácsonyi dalok szövegeit tartalmazó lapokat, hogy az egyetemi tanárokat szállító buszon rázendíthessünk az ünnepi dalokra.
Emlékszem bevásárolni voltam egy multiban, ahol a „We wish you a Merry Christmas” c. örökzöld szólt. Örültem neki, hogy ünnepi hangulatot próbálnak árasztani a boltban, aztán rájöttem hogy ez az egyetlen karácsonyi szám, amibe beleinvesztált a bolt és ez ment körbe körbe. Mire a kasszához értem arra lettem figyelmes, hogy a bevásárlók a dal ritmusára tolják a kocsit.
Ma a pincénkből felhoztam néhány karácsonyt idéző giccset és kitettem a polcokra, talán még gyertyát is gyújtottam volna, ha találok öngyújtótJ. Már ez is jelzés, hogy itt van a tél, itt van újra és felnőtt életem újabb éve ér véget hamarosan. Még sosem éltem meg egy évet sem ennyire hosszúnak, tartalmasnak, csodálatosnak, kielégítőnek, tanulságosnak. Boldog ember vagyok, és ezt ma, a nagy várakozás visszahúzásra késztető időszakában, végre ki is merem mondani!
Horváth Reni - Horen -t a régiónkban keveseknek kell bemutatni. Minden képe egy egy mesevilág, én rájuk nézve mindig azt böngészem, hol lapul a háttérben egy kobold, vagy egy tündér. Az, amit alkotni képes, nem technika, hanem isteni tehetség kérdése elsősorban.