Itt ülök a konyhámban a gőzölgő kávém előtt és arra gondolok, milyen szerencsés vagyok amiért ma a vezetékes vízből készíthettem el az "éltető" nedümet. A víz világnapján annyi mindent szeretnék leírni erről a csodáról, ami nélkül hamar és fájdalmasan halna meg annyi ember, akik ma felelőtlenül kezelik a természetesnek hitt természeti kincseinket! Igen: én is, Te is és ők is, itt, Európában, ott Ázsiában, a hegyekben a völgyekben...!

Azt hiszed megúszhatod, mert még van tiszta víz a poharadban, de csak addig amíg egy nap nem nálad hirdetik a hangosbemondón, hogy ihatatlan az előbb megfőzött kávéd!

Ha jól emlékszem Vanya Gábort és Edinát a harmadik szeminárium előtt ismertem meg. Családi vállalkozásukkal akkor indultak Szlovákiában, Dunaszerdahelyen. Talán azért emlékezetes számomra ez az apropó, mert akkor ott rajongója lettem a munkájuknak, szó szerint elvarázsolt az ízvilág, amelyet képviselnek és a valódi kézműves termékbe tett munka. Azóta Gábor már volt előadó is a szemináriumon, de kézműveseink közt gyakorlatilag kihagyhatatlanok feleségével, Edinával és a csodálatos bonbonjaikkal, csokoládéval. 

Napok óta forgolódom esténként, majd mikor végre eljön az álom, az enyhet adó, valahol a hajnal kezdetén újra ébren vagyok. Tele van a fejem gondolatokkal, helyzetekkel, amelyeket oldani próbálok, tervekkel, amiket szövögetek, múltbéli rágódásokkal, amiken már nem tudok változtatni.

Szombat van, kialvatlanságomon a napok óta tartó nátha, és az azzal járó fejfájás meg kisebesedett orr sem segít, rááadásul még az idő is szürke, már megint rendületlenül szitál az eső. Mégis úgy döntök, kikászálódom az ágy puha kényelméből, és hangulatjavítás, valamint gondolateleterelés céljából, puszta kényeztetésből megajándékozom magam egy kis minőségi „énidővel“ – elkirándulok Lausanneba.

Úgyhogy gyorsan „összerakom“ a fejem, és kisétálok az állomásra. Útban odafele még megállok egy boltban, hogy vegyek egy tavaszias sálat, mivel egész egyszerűen fázik a nyakam (na meg mostanra már elegem lett az unalmas téliből). Persze egy rózsaszínes, virágmintásat választok, mert számomra egy ilyen stílusú darab egyben kemény hangulatjavító is.

Ma már érezhető, hogy visszatér még a tél. Ezért én aromaterápiát alkalmazva derítem jókedvre a családot. Mert a friss süti illata már eleve boldogságot ad! Annyi bekeverni, mint egy palacsintatésztát, és az eredmény egy puha, lyukacsos piskóta, amit megkenünk olvasztott vajjal, és kedvünkre szórhatunk fahéjas, kakaós, diós vagy vaníliás cukorral. Épp ezért is érdemes akár hétköznap ezzel kényeztetni a családot, vagy egy ilyen finomság elkészítésével lekötni a gyerekeket, ahogy azt én tettem ma!